KINEZIOLÓGIA ÉS AZ ÁLLATOK

A lovaknál gyakran fordul elő apátia,ellenállás, kedvetlenség, merevség, az együttműködés hiánya, amit erőszakos neveléssel igyekeznek „orvosolni”, s mindez láb, izületi ill. más egyéb problémákhoz vezethet. Ezek a lovak nagy része alig kapott valódi törődést, sok kézben fordultak meg, s érdektelenné váltak az emberi kapcsolatokkal szemben, pontosabban szembenállóvá és közönyössé. Fő feladat ebben az esetben, hogy segítsük visszanyerni a bizalmát az emberekben, merjen együttműködő lenni.
             Az állatok hihetetlen érzékeny érzékszervekkel rendelkeznek, a lovak, mint "menekülő állatok" léte attól függ, minél hamarabb érzékelik a veszélyforrást vagy a számukra jó növényt, a kellemes, kellemetlen dolgokat. Az ember közelsége másra is megtanította, mégpedig arra, hogy telepatikusan érzékeny legyen, hogy figyeljen gazdájának minden rezdülésére, érzelmi kisugárzására, hanglejtésére... - ezek is az állat "túlélését" hivatottak szolgálni.
             Mint az emeberek esetében, úgy a lovaknál is vannak stressztűrők, és olyanok, akik kevésbé tudnak alkalmazkodni, - ezzel születünk. Hiszen minden stressz, ami alkalmazkodást követel meg tőlünk. Ellenszegülünk, igába hajtjuk a fejünket, lemerevedünk, elmenekülünk, kitérünk stb. mit választunk? Mit választ a lovunk, s hogyan tudjuk segíteni őt az adott pillanatban? Milyen eszközzel tudjuk kimozdítani a stresszes állapotból, és azt hogy érjük el? Mi van akkor, ha nem egyezzik a ló és lovasa stresszkezelése?
             Kineziológia segítségével mindezeken nagyon sokat lehet finomítani, az elvárásokat egymáshoz közelíteni.
Vannak, az átlagnál érzékenyebb lovak, melyeket egy életre tönkre lehet tenni, ha nem megfelelő kezekbe kerülnek. Sajnos, sok lovardában a csikók betanításánál ezt nem veszik figyelembe. Ezek a lovak nagyon könnyen taníthatóak és szívesen tanulnak, hatalmas teljesítményekre képesek a gazdáiknak. Számukra a bizalom, a biztonság, a törődés, türelem és a fokozatosság nagyon lényeges, bár könnyebben makacskodnak és hisztiznek. Főleg egygazdásak, és a szeretett személyhez való kötődésük igen magas.

ESETTANULMÁNY

Hűség, az 5 éves kancánk, egy kemény tapintású zsírcsomóval az orrán született, ami időnként változott, de soha nem kisebb lett hanem nagyobb és keményebb. Hozzánk 2008. augusztus 31.-én került. A következő év nyarán, 2009 júliusában, amikor elutaztunk tíz napra, az egész teste tele lett allergiás kiütéssel. A hólyagok nagyok voltak és annyira fájtak, hogy alig lehetett megközelíteni az állatot. Egy tenyérnyi szabad helyet sem lehetett találni a testén. Hiába kapott mindenféle oltást, a kiütések sehogy nem akartak múlni. Az orvos szerint szúnyogok okozták, de eddig, miért nem fordult ilyen elő? Választ nem kaptunk rá.
Ekkor kezdtük el Hűséget először oldani, és tettük ezt két naponta egy héten át. Mindannyian megdöbbentünk amikor kiderült, milyen helyzetek és személyek okoztak az állatnak stresszt az eddig eltelt 4 évben, s melyik az a ló, ami által folyamatosan fenyegetve érzi magát a közös karámban.
Amikor ezek felismerésre kerültek azonnal külön rakattuk egy boxba, hogy minél távolabb kerüljön attól a bizonyos lótól. Megdöbbenve, ám hatalmas örömmel tapasztuk azt is, hogy milyen nagy kötődés alakult ki Hűség és a 12 éves lányom, Fruzsi között. Lányom távolléte és a folyamatosan megélt fenyegétésnek köszönhetően Hűség tudatalattija testi tünetként felszínre hozta azt a stresszt, amit az anyukájától való leválasztással élt meg annak idején. Ez volt az a bizonyos allergia. A javulás már másnap látványosan megindult, de mi tovább oldottuk a kineziológia segítségével, mindaddig, míg teljesen tünet mentes nem lett.
Örömmel állapítottuk meg, hogy nagyon gyorsan és jól reagál az oldásokra, ezért egyre több helyzetben alkalmaztuk pl. amikor folyamatosan bakolt, mereven tartotta a nyakát, amikor nem akart együttműködni, amikor sántított az egyik lábára...
Mivel az orrán lévő pukli időnként nagyobb és keményebb lett úgy véltük, ha már képes nőni a dudor, akkor biztos kisebb is tud lenni, ha sikerül megszüntetni a kiváltó okot, azt a bizonyos streszt. Az oldások során kiderült, hogy már az anyai pocakban élte a mamája általi stresszt, aki egy túlhajszolt iskola ló volt, aki belefásult abba, hogy nem kötődhetett senkihez, mindig más lovagolta időnként keményebben, mint ahogy egy "kismama" lovat illene. Ezeknek az érzéseit viselte Hűség az orrán már a születése pillanatában. Ehhez társult a korai belovaglás ( 2 éves kor környéke) élménye mindig más és más személlyel, az ostortól való félelme, és senki nem törődött az érzékenységével.

Ma öt évesen, már csak a pukli által kissé megnyúlt bőr emlékeztet arra a bizonyos kemény dudorra, amibe bezárta magzat, -és csikókori szorongásait, félelmeit, ami akkora volt, hogy belefért egy gyerek tenyérbe.

 

 

 

Megéri odafigyelni lovunk testi, lelki, szellemi szükségleteire, sokkal tartalmasabb, boldogabb és sikeresebb pillanatokat élhetünk meg!