Dr. Edward Bach alkotta meg a Bach-virágterápia rendszerét. Azt vallotta, hogy a testi betegségek gyógyulásának alapfeltétele a lelki gyógyulás, a lelki egészség.

Dr. Edward Bach 1913-tól baleseti sebészként dolgozott a londoni egyetemi klinikán. Az itt eltöltött idő, - melyben megtapasztalta a sebészet által nyújtott lehetőségeket - és a megélt betegsége vezette arra az útra, amelyen megalkotta a Bach-virágterápiát. Úgy gondolta, hogy humánusabb módszernek is kell léteznie, mint a sebészet durva világa a gyógyulni vágyók számára.

1928-ban visszavonult és élete hátralévő részét egy új gyógyító eljárás kidolgozásának szentelte. Az 1930-1936 közötti, egyre inkább a virágokra összpontosuló kutatásainak eredményeként kidolgozta a Bach-virágterápiát.

A Bach-féle virágesszenciák természetes és szelíd módon enyhítik és harmonizálják a negatív lelki állapotokat. Segítenek akut és krónikus lelki blokkok oldásában vagy enyhítésében, támogatják a személyiségfejlődést. Fontos szerepet játszanak a betegségeket kiváltó helyzetek kiküszöbölésében is.

Két nagy célja van a terápiának:

1. A páciens önismerethez való segítése, és azokra az alapvető tévedésekre és hibákra való rámutatás, amelyeket jelen pillanatban is elkövet. 
2. Fontos, hogy a páciens lelke visszatérjen a harmóniához, megnyugodjon, és látóköre táguljon, kinyíljon a világ felé.

A Bach-virágterápia a személyiség egészének békéjét és harmóniáját segít megteremteni. A fő munkát végül is az ember végzi önmagán, hiszen a terápia hatására beindulnak az öngyógyító folyamatok és a változás.

A betegségek okainak egyszerűbb föltérképezése céljából a 38 állapotot 7 csoportba sorolhatóak be:

1. félelem,
2. bizonytalanság,
3. érdektelenség, közömbösség,
4. elhagyatottság, magányosság,
5. kétségbeesettség, csüggedtség,
6. túlérzékenység,
7. mások iránti aggódás.